Tartalomjegyzék
Az 1990-es évek végén délutánonként megnézett filmek hatalmas galériájából kétségtelenül az egyik legkedveltebb a "Jamaica Below Zero" volt. Az első 100%-ban fekete bobcsapat izgalmas története, amely 4 jamaikai barát történetét meséli el, akik az előítéletekkel szemben harcolnak azért, hogy részt vehessenek a kanadai téli olimpián. A filmzenét JimmyCliff, a film igaz tényeken alapul, és a legyőzés egyik legnagyobb történetét mutatja be, amit valaha is megismerhetsz.
Fotó: Patrick Brown
Devon Harris jamaicai sportoló szerint azonban a film messze nem dokumentumfilm, hanem nagyon lazán a jamaicai szánkócsapat történetére épül. Az eredmény mégis tetszik, és sikerül megragadni a korszak igazi hangulatát: "Szerintem nagyon jól reprezentálták a csapat szellemiségét, annak ellenére, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenünk, de sok tényt megfogtak, és úgy nyújtottak el, hogy viccesek legyenek." Harris azt mondja.
Fotó: Tim Hunt Media
Patrick Brown edző és Devon Harris sportoló igaz története , tele volt kemény munkával, elszántsággal és leküzdéssel, nem pedig komédiával. A csapat azért volt ott, hogy képviselje hazáját, és Brown szerint a négy sportoló komoly jellege és a haza iránti büszkeség, amit a sportágba vitt, nagyrészt a hátterüknek köszönhető.
Fotó: Tim Hunt Media
Ahol minden kezdődött
A csapatvezető Devon Harris története a jamaicai Kingston gettójában kezdődik. A középiskola után az angliai Sandhurst Királyi Katonai Akadémiára ment, ahol intenzív és fegyelmezett kiképzés után végzett. Ezután a Jamaikai Védelmi Erők második zászlóaljának hadnagya lett, de mindig arról álmodott, hogy futóként kijut az olimpiára. 1987 nyarán kezdte el az olimpiát.az 1988-as nyári olimpiai játékokra való felkészülés a dél-koreai Szöulban.
Lásd még: Leandro Lo: jiu-jitsu bajnok megölte MP lövés Pixote show indult ex barátnője Dani Bolina a sportban
Fotó: Tim Hunt Media
Közben az amerikaiak, George Fitch és William Maloney azzal az ötlettel álltak elő, hogy Jamaikában olimpiai szánkócsapatot állítanak fel, mivel úgy gondolták, hogy egy olyan ország, ahol nagyszerű sprinterek vannak, nagyszerű szánkócsapatot tudna létrehozni. Azonban rájöttek, hogy egyetlen jamaikai sportolót sem érdekel a sportág, ezért a jamaikai védelmi erőkhöz fordultak tehetségekért, és ott találták meg aHarrist, és meghívta a szánkózásra.
Fotó: Tim Hunt Media
Az előkészítés
A csapat kiválasztása után a sportolóknak mindössze hat hónapjuk volt arra, hogy felkészüljenek az 1988-as calgaryi olimpiára. Az eredeti csapat Harris, Dudley Stokes, Michael White és Freddy Powell sportolókból állt, és az amerikai Howard Siler volt az edzőjük. Powellt azonban Stokes testvére, Chris váltotta fel, Siler pedig Patrick Brownnak adta át az edzői feladatokat.miután három hónappal az olimpia előtt vissza kellett térnie a munkába. Csak egy részlet, ami nem szerepel a filmben: Brown mindössze 20 éves volt, amikor átvette az edzői posztot!
Lásd még: Ismerje meg a gépet, amellyel szikvíz készíthető és csökkenthető a műanyag palackok fogyasztása
Fotó: Rachel Martinez
A filmben látottakkal ellentétben a csapat keményen edzett az olimpiát megelőző hónapokban, de nemcsak Jamaikában, hanem New Yorkban és az ausztriai Innsbruckban is. 1987-ben láttak először szánkózni a jamaikaiak, majd néhány hónappal később Calgaryban rögtön a pályára léptek. Ha már a túlélésről beszélünk!
Ha a film egy ellenséges és rasszista környezetet mutat be a sportolókkal szemben, a valóságban a dolgok nem egészen így alakultak - hála az égnek! Devon Harris szerint , amikor a csapat megérkezett Calgaryba, már szenzációnak számítottak. A csapat nem is sejtette, hogy milyen híres lett, amíg el nem hagyták a repteret egy limuzinban, a megérdemelt pompával. Harris és Brown megjegyzik, hogy a feszültség aJamaikaiak és más csapatok az olimpián teljesen fiktív volt.
A legnagyobb kihívást a finanszírozás hiánya jelentette. "Nem volt pénzünk, volt olyan, hogy Ausztriában a szánkópálya parkolójában árultunk pólókat, hogy aznap este enni tudjunk, George Fitch alapvetően a zsebéből finanszírozta mindezt." Brown kifejtette.
A baleset
Az edző szerint a kevés valósághű részek egyike volt az utolsó futamban történt bukás pillanata, ami megakadályozta a csapat győzelmét. Az 1988-as olimpián való részvétele óta Harris továbbra is részt vesz a jamaikai bobozásban, és 2014-ben megalapította a Jamaica Bobsleigh Foundationt (JBF). Ezen kívül nemzetközi motivációs előadóként is tevékenykedik, tanít a fontosságáról, hogya jövőképről, a célok eléréséről és arról, hogy miért fontos, hogy az életben felmerülő akadályok ellenére is "nyomuljunk".