Mennyi ideig tudsz a víz alatt maradni? A legtöbb ember számára nehéz áttörni a 60 másodperces határt, de vannak, akik több percig is képesek levegő nélkül maradni. Nehéz felvenni a versenyt a Bajausokkal, Délkelet-Ázsia, a Fülöp-szigetek és Malajzia térségének lakóival: számukra a 10 percnél hosszabb víz alatti tartózkodás nem több, mint a rutin része.

A bajaiak évek óta a térségben élnek, de távol a kontinenstől: egyesek "tengeri nomádoknak" nevezik őket, mivel cölöpökön élnek az óceán közepén, sőt, vannak olyanok is, akik inkább úszó házakat építenek, ahol a cölöpök nem rögzítik a házat a homokhoz.

A kézzel vagy fából készült lándzsával történő halászathoz szükséges merülés képessége évezredek óta fejlődött ki, akárcsak az a hihetetlen tüdőkapacitás, amely lehetővé teszi számukra, hogy nem csak hosszú ideig ne kapjanak levegőt, de a kezdetleges fa szemüvegen kívül mindenféle felszerelés nélkül is képesek legyenek elviselni a 60 méteres mélységben való tartózkodás nyomását.

Ez a lenyűgöző állapot motiválta Melissa Ilardót, a Koppenhágai Egyetem Geogenetikai Központjának kutatóját, hogy Dániából Délkelet-Ázsiába utazzon, hogy megértse, hogyan alkalmazkodott genetikailag a bajaiak teste, hogy nagyobb esélyt adjon nekik a túlélésre.

A kezdeti hipotézise az volt, hogy hasonló tulajdonságuk lehet a fókáknak, a tengeri emlősöknek, amelyek sok időt töltenek a víz alatt, és más emlősökhöz képest aránytalanul nagy lépük van.

"Először találkozni akartam a közösséggel, nem pedig csak megjelenni a tudományos felszereléssel és elmenni" - mesélte Melissa a National Geographicnak az első indonéziai útjáról. Második látogatására egy hordozható ultrahangos szkennert és nyálgyűjtő készletet hozott magával.

Fotó: Peter Damgaard

Melissa gyanúja beigazolódott: valóban, a lép, az immunrendszer támogatását és a vörösvértestek újrahasznosítását normális esetben segítő szerv, a bajaiaknál általában nagyobb, mint a nem búvárkodással töltött napokat élő embereknél - a kutató az indonéziai szárazföldön élő szaluanoktól is gyűjtött adatokat, és összehasonlította őket, hogy ellenőrizze a hipotézist, miszerint van valamiföldrajzi kapcsolat a lép megnagyobbodásával.

Melissa hipotézise szerint a természetes szelekció azt eredményezte, hogy a nagyobb lépekkel rendelkező bajaiak évszázadok vagy évezredek során magasabb túlélési arányt értek el, mint a kisebb lépekkel rendelkezők.

A kutató másik felfedezése az volt, hogy Bajausnak van egy genetikai variációja a PDE10A génben, amely a lépben található, és amely a tudósok szerint egyike azoknak, amelyek felelősek egy pajzsmirigyhormon szintjének szabályozásáért.

Melissa szerint a mutáns gén egy példányával rendelkező bajaiaknak gyakran még nagyobb a lépük, mint a gén "normál" változatával rendelkezőknek, és a módosított PDE10A két példányával rendelkezőknek még nagyobb a lépük.

Melissa a Cell című tudományos folyóiratban tette közzé eredményeit, de hangsúlyozza, hogy további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan segítik ezek a genetikai adaptációk a bajaiak túlélését, és hogy más magyarázatot is találhatunk a "tengeri nomádok" hihetetlen búvárképességére.